2008. április 27., vasárnap

üzenet

Ugyanaz az út vezet az orgonáshoz, mint a rízsföldekhez. Sokan nem tudják ezt, de a bárányok tudják. A bárányok megérzik szagról, amikor terem a rízs ezért kell nagy kapuval elzárni azt az utat.
Mindezt egy gyönyörű naplementén bólogató orgonák között hallottam egy hatalmas réten melegedve egy idős hölgytől aki tanított engem. Van igazi üzenete van evilági üzenete.

2008. április 26., szombat

vágyak, elfajzások

Tegnap azt álmodtam, hogy a lányokat szeretem. Jelen állapotomban, amikor a férfiak annyira megaláztak és kihasználtak amennyire csak lehetett, nem meglepő. Szeretkeztem egy lánnyal, kielégítettem kézzel szájjal, és közben én is nagyon felizgultam, de nem mentem el, mint ahogy sokszor ilyen töltetű álmok során szoktam.
Ma pedig lovagoltam. Lovon. Végre ráéreztem, hogyan lehet úgy szorítani, úgy tartani a lábat, hogy ne inogjak meg ügetés közben. Aztán kaptam egy pompás barna szelíd lovat, akin egyedül ülhettem és nekem kellett a futtatóba vinnem. Annyira puha volt és meleg, annyi szeretetet kaptam álmomban attól a néhány másodperctől, hogy nem egyenesen az oktatóhoz vittem, hanem sétáltam még vele egy kört.
De legalább most már álmodok. Hetekig nem emlékeztem csak zűrzavar volt, ahogy az életben is. Elindult a gyógyulás.

2008. április 8., kedd

a dolgok rosszabbra fordulnak

A mai álmomat kicsit későn írom le ezért el fog belőle veszni sokminden ami a hangulatát adta. El kellett költöznöm, vagy csak menekültem már nem emlékszem, de azt tudom, hogy egy kertben húztam meg magam, ami egy régi ismerősömé volt. Igyekeztem észrevétlen lenni, de persze hogy észrevett. És lőn meglepetés nem egy régi ismerős lakott ott hanem a bátyám. Takaros kis házikó volt, de az egész hangulat sötét volt, mint tavaszi borús estéken lehet. Ott volt kutyám is és én elborzadva láttam, hogy a két kis első lábát amputálták, kicsi csonkokon ugrált, bár látszólag teljesen jól érezte magát. Teljesen kiborultam rajta és végül bátyámék I.-t hívták hozzám, aki elvitt, de már nem emlékszem hova. A másik álmom egy új ismeretség első találkozójáról szólt. Nem ismertem meg, mert a képekkel ellentétben kopasz volt a feje. Elmentünk egy moziba, ami csakhamar átalakult pincehelységgé, ami szintén elég sötét volt. Aztán jöttek a srác haverjai, és teljesen lekötötték, én meg ott voltam hülyén és elhanyagoltan.

2008. április 7., hétfő

rombolók

Ma két álmot írok le, lesz bennük hasonlóság. Egymásutáni éjjeleken álmodtam, közvetzlenül a szakítás után.
1. Egy buliba mentem biciklivel, ahol inkább egy barátnőmmel beszélgettem késő éjjelig. Mikor haza akartam menni akkor láttam, hogy megrongálták a biciklimet, letépték a láncot, lelopták a pedálokat, kiszúrták a kerekeket és elgörbítették a felniket. Próbáltam hívni a párom, de nem sikerült elérnem
2. Itthon voltam és kimentem az erkélyre megnézni, hogy hogy vannak a virágok, amiket a balkonládába ültettem. Azt láttam, hogy nagyon sok szép virág van, épp virágoztak is, de a következő pillanatban láttam, hogy ezek nem az én virágaim, valaki a hátam mögött kicserélte őket semmibe véve engem. Megint páromhoz akartam fordulni, akit nem találtam

2008. április 3., csütörtök

álomnapló

Rájöttem hogy ez egy álomnaplo lesz. Az ébrenléthez van már blogom, ezt annakidején csak kíváncsiságból csináltam. De minden jó valamire. A mai álmom és az, hogy valószínűleg senkinek nem mondanám el eszembe juttatta ezt a helyet.
Az történt ugyanis, hogy álmomban álmodtam. És arra ébredtem, vagy legalábbis az hozott fálálomba, hogy a számítógépemen olyan tartalmak futottak, amiket nem akartam hogy párom nagyszülei lássanak. Minden erőmmel próbáltam felébredni, de nem bírtam. Hallottam a zenét ami a gépből jött, hallottam a nagyszülők lépkednek, de erőnek erejével sem bírtam kinyitni a szemem. Aztán nagy sokára úgy ahogy sikerült felkelnem, de még akkor is egy jó darabig nem láttam semmit. Mikor végre minden helyre állt, kimentem a másik szobába, ott voltak a nagyszülők a biciklim körül és mondták, hogy magától kidurrant a kerekem, de én nem hittem el nekik. Egyből hívtam a páromat telefonon és üvöltve sírva mondtam neki, hogy nem tudok este menni a borvacsorára, mert a nagyszülei véletlenül kilyukasztották a kerekemet. Emlékszem versenybringa kerék volt, és azért ekkor már felmerült bennem, hogy lehet hogy I. túlságosan felfújta attól ment szét. Azt hittem leteszi a telefont, de ehelyett nagyon hamar hazajött megszerelni a biciklit. Ekkor én már megint az ágyban voltam és magamhoz nyúltam és nagyon erős vágy kínzott. Ezután volt egy váltás és kiderült, hogy nem egyedül jött, ott volt vele egy fiatal szőke hajú lányzó, aki gyakran hozzábújt, látszóag abszolút nem zavarta, hogy én is ott vagyok. Amíg ott volt nem szóltam hozzá egy szót sem csak a páromhoz, és az egyik hozzábújáskor jeleztem a szememmel, hogy ez már sok. Párom haza is küldte a kislányt, és amíg a lány az előszobában készülődött én kifakadtam elkezdtem kiabálni, hogy ezt azért már mégis hogy gondolja. Ő meg elkezdte mondani, hogy miért szereti a láyt, és hogy nem gondolta, hogy baj lesz belőle, csak szeretett volna vele menni a csaj. Egyébként nagyon aranyos természete van, minden kell neki amit ki lehet próbálni a világban és még nem ismer. Így például amikor először hallott a kukoricán térdeplésről azt is ki akarta próbálni, akkor is ha rossz, dacból, csak azért is. Emlékszem féltem, hogy elveszi tőlem I-t. Utána még visszafeküdtam és álmodtam balesetekről álmomban, aztán szerencsére tényleg sikerült felébrednem